A diplomáciai kapcsolatok megszakítása után, 1942 kezdetén – a második világháború alatt – a tengelyhatalmak külképviseletének tagjai visszatértek Európába. Így megszűnt a riói Magyar Követség és a São Pauló-i konzulátus működése. A magyar érdekek képviseletét és védelmét a svéd diplomáciai testület vette át. A háború után a Szent István Egyházközség vetette fel azt a gondolatot, hogy a háborús áldozatok és menekültek segélyezésére szervezetet kell alakítani. 1945-ben megindultak a tárgyalások a Brazil Vöröskereszttel, mely nemcsak címet, égiszt és védelmet nyújtott, hanem biztosította a Magyar Bizottság közvetlen összeköttetését is a Genfben székelő Nemzetközi Vöröskereszttel. A Magyar Komité központja Rio de Janeiróban volt. São Paulóban subcomité alakult, melynek igazgatója dr. Jordán Emil perjel, ügyvezetője dr. Kögl Szeverin, munkatársa és tolmácsa dr. Sósdy Ferenc volt. A későbbi évek során – érkezésem után – engem is beszerveztek végrehajtó bizottsági tagként: etetni a szegényeket és adni azt, amit éppen igényeltek – de leginkább abból, ami volt. A 40-es évek végén érkezettekkel nem volt sok probléma, mert zömében értelmiségiek voltak és gyors nyelvtanulásuk hamar átsegítette őket a kezdeti nehézségeken. A sok gondot és bosszúságot az 56-os magyarok okozták, mert velük sok kalandor és közbűntényes is érkezett. Ezek nem akartak sem nyelvet tanulni, sem pedig munkát vállalni. A segélyt italozásra és szórakozásra költötték. Sosem volt nekik elég az, amit kaptak. Követelőztek és szitkozódtak. Még éhségsztrájkot is szerveztek úgy 10–15-en intézetünk előtt, a járdán üldögélve. Intézetünk miatt az utcának elég nagy volt a forgalma, így látható feltűnést is keltettek. A rendőrség szeme azonban rajtuk volt. Ezek az alakok azt hitték, hogy nagyon meghatódunk és majd szórjuk nekik a pénzt, lapáttal. Éhségsztrájkjukat úgy oldották meg, hogy közben ne éhezzenek. Fölváltva, egyenként mentek a közeli kocsmába, eszegetni és iszogatni. Ezt a rendőrök is észrevették, és szétszórták őket. A rászorulók személyenként is, családonként is egyformán kapták a segélyezést. Idővel aztán felszívódtak. A hangadókat a brazil hatóságok pedig kiutasították az országból haza, Magyarországra. Mániákus visszatérők csak a cigányok voltak hosszú éveken keresztül. Szeverin atya azért mindig adott nekik néhány cruzéirót, ennivalóért pedig hozzám küldte őket, mert én voltam az intézet bevásárlója és raktárosa is. Az egyik fiatal cigányasszony minden alkalommal újabb trükkel akart pénzt kicsikarni. Egyszer már kora
reggel beállított hozzánk a házgondnokságra. Dőlt belőle a pálinkaszag. Mint mindig, most is pénzt jött kunyerálni. Azt mondja: „A férjem mindig részeg, most is összevert, és alig tudtam elmenekülni a kezei közül egy szál szoknyában, bugyi nélkül. Megmutassam?” „Nem kell megmutatni, itt van öt cruzéiro, aztán tűnjön el.” Mivel Brazília és Magyarország között nem volt diplomáciai kapcsolat a háború után, egyre nehezebb helyzetbe jutottak azok a magyarok, akiknek szüksége lett volna konzuli láttamozásra, nyilatkozatra, okiratok hitelesítésére. A Brazil Vöröskereszt Magyar Bizottsága azt kérte a Brazil Külügyminisztériumtól, hogy a komitéfelelős vezetőségi tagjainak nyilatkozatait, hitelesítéseit, aláírásait ismerje el ugyanolyan jogerővel a külügyminisztérium konzuli osztálya, mint a külképviseletek konzuli okiratait. A Magyar Bizottság meg is kapta ezt a felbecsülhetetlen értékű jogot. A nemzetközi viszonyok változása és rendeződése magával hozta, hogy Magyarország és Brazília újra felvegye egymással a kereskedelmi és diplomáciai összeköttetést. A kapcsolatok újrafelvétele után azonban a Magyar Komité még hosszú éveken át megőrizte jogi státusát és hathatós segítséget nyújtott a felmerülő jogi problémák megoldásában. 1970 decemberében a Brazil Vöröskereszt leiratban közölte az égisze alatt működő nemzeti bizottságokkal, hogy nem tartja sem szükségesnek, sem lehetségesnek a nemzeti szervek eddig élvezett jogi keretének biztosítását. Döntését egyszerűen indokolta meg: Rendezett nemzetközi viszonyok mellett nincs már szükség kivételes jogi eszközökre. Ezért 1971. január 13-án a Brazil Vöröskereszt Magyar Bizottsága beszüntette működését.
